Volt egy oktatásom, amit soha nem felejtek el.
2007-ben, amikor a magyarországi bankok elkezdték bevezetni az első komolyabb információbiztonsági rendszereiket, én a BISZ Zrt. információbiztonsági felkészülési projektjébe kerültem. Először oktatóként dolgoztam: minden egyes kollégát nekem kellett végigvinni az anyagon. Aztán rendszerátvilágítási szakértőként folytattam, majd információbiztonsági szakértőként egészen a sikeres tanúsításig. Éveken át voltam részese ennek a folyamatnak.
Nem könnyű téma az információbiztonság. Papíron mindenki érti, hogy fontos. A teremben viszont száraz, kötelező és kényelmetlen.
Az egyik képzésen a hátsó sorban ült egy munkatárs. Karba tett kézzel. Feltett lábbal. Már az elején jelezte: őt ez az egész nem érdekli, nem akar itt lenni, és ezt végig éreztetni is fogja.
Oktatóként ez az a pillanat, amikor két dolgot lehet tenni.
Az egyik: tekintélyből lenyomni. A másik: kommunikációt nyitni vele.
Én a másodikat választottam. Nem azért, mert könnyű volt. Hanem azért, mert egy szervezeti változásnál az ellenálló ember nem ellenség. Sokszor ő az első valódi tesztje annak, hogy a bevezetés valóban működni fog-e.
Pontosan ezt látom ma az AI-nál is.
Sok cég úgy közelíti az AI-t, mintha IT projekt lenne. Megvesznek egy előfizetést, tartanak egy oktatást, kiküldenek egy belső körlevelet, és elvárják, hogy mindenki „használja az AI-t."
Csakhogy ez nem így működik.
A McKinsey 2025-ös munkahelyi AI-jelentése szerint szinte minden vállalat fektet AI-ba, de mindössze 1% tartja magát valóban érettnek: ahol az AI már beépült a munkafolyamatokba és mérhető üzleti eredményt termel. A skálázás akadálya legtöbbször nem a technológia, hanem a szervezeti bevezetés minősége.
Nem az AI használata a nehéz. Az AI értelmes bevezetése az.
A hátsó sorban ülő munkatárs nem volt buta ember. Sőt. Okos, technikai gondolkodású programozó volt, aki pontosan értette, hogy egy rendszerbevezetés nem csak szép prezentációkból áll.
Ezért nem támadni kellett. Nem megszégyeníteni. Hanem kérdéseket kellett feltenni.
Mi zavarja ebben? Miért érzi feleslegesnek? Látott-e már rosszul bevezetett rendszert? Mi az ő munkájában az a pont, ahol egy biztonsági hiba valóban következményekkel járhat?
A cél nem az volt, hogy egy perc alatt meggyőzzem. Hanem az, hogy kommunikációs kapcsolat jöjjön létre. Ez óriási különbség. Ha valaki ellenáll, gyakran nem az információ hiányzik először, hanem a belépési pont: az a pillanat, ahol a téma kapcsolódni kezd az ő világához.
Az AI-nál ugyanez a minta. Egy nagyobb cégben egyszerre lesz jelen, aki lelkes, aki csendben figyel, aki félti a munkáját, és aki látványosan ellenáll. Ha a vezetés ezt nem kezeli tudatosan, az AI két részre szakítja a szervezetet: lesznek, akik már használják, és lesznek, akik félnek tőle, vagy titokban, szabályozatlanul nyúlnak hozzá.
Ez utóbbi különösen veszélyes.
Ma az AI körül túl sok a félelemkeltés és túl kevés a használható magyarázat.
Az egyik oldal: „Az AI elveszi a munkádat." A másik: „Ha nem használod, lemaradsz." Mindkettőben van igazság, de egyik sem elég jó bevezetési üzenet egy cégben.
Egy munkatárs nem attól nyit, hogy megijesztik. Hanem attól, ha megérti: ez nem plusz teher, hanem egy eszköz, ami bizonyos feladatokban leveszi róla a fölösleges terhet. Gyorsabb első vázlat, rövidebb adminisztráció, kevesebb ismétlődő gépelés.
De ezt nem általánosságban kell elmagyarázni. Nem az a kérdés: „Mire jó az AI?" Hanem az: „A te munkádban melyik unalmas, ismétlődő feladatot tudja gyorsítani?"
Ez az a pont, ahol az ellenállás elkezdhet kíváncsisággá alakulni.
Ezt egy cégvezetőnek különösen fontos megértenie.
Van, aki egy hét alatt ráérez. Van, akinek egy hónap kell. Van, aki három hónapig csak figyel, aztán amikor látja, hogy a mellette ülő kolléga egy bosszantó feladatot feleannyi idő alatt végez el, elkezd kérdezni.
Ez normális. A Pew Research Center 2025-ös felmérése szerint az amerikai munkavállalók 52%-a aggódik az AI munkahelyi hatásai miatt. Az AI nem csak technológiai újdonságként jelenik meg az emberek fejében, hanem egzisztenciális kérdésként is.
Ezért nem hiszek az egész napos, frontális AI-oktatásokban. Az első két óra még működhet, aztán az emberek elfáradnak, védekeznek, és a végére sokszor annyi marad: „ez bonyolult."
Sokkal jobban működnek a rövid, ismétlődő, gyakorlati blokkok:
→ 20 perc magyarázat → 5 perc szünet → 20 perc gyakorlat egy konkrét munkafolyamaton
Nem általános AI-bemutató. Hanem például: hogyan készítsünk első vázlatot egy ajánlathoz, hogyan foglaljunk össze egy hosszú ügyféligényt, mit nem szabad soha bemásolni egy nyilvános AI-eszközbe.
Ez utóbbi különösen fontos, mert az AI-bevezetés nem csak hatékonysági kérdés. Hanem információbiztonsági kérdés is.
2007 előtt is dolgoztam digitalizációs projekteken. Részt vettem egy olyan programban, ahol több tízezer kisvállalkozó digitális felkészültségét mértük fel. Akkor jártam be rengeteg kis irodát, műhelyt, vállalkozást szerte az országban.
Az egyik látogatás ma is élénken él bennem.
Beléptem egy kisebb cég irodájába, és megláttam az asztalt. A monitor le volt takarva. Nem akárhogyan: egy szép, kézzel szőtt, hímzett szélű szöttessel, rendesen, gondosan. Mellette a billentyűzet is ugyanolyan szöttessel volt letakarva. Valaki szeretettel csinálta, ez látszott rajta.
A szöttes mellett ott volt a francia kockás füzet. Abban vezették a napi működést, kézzel, ahogy mindig.
Megkérdeztem, hogy miért van letakarva a gép.
„Hát mi nem igazán értünk hozzá," mondta a tulajdonos. „Egy héten egyszer szokott jönni egy kolléga, aki használja."
Nem volt ebben semmi rosszindulat. Nem lustaság volt. Nem is ellenkezés. Egyszerűen senki nem magyarázta el nekik, hogy az a gép mire való az ő munkájukban. Hétfő reggel, nyolc órakor, amikor megérkeztek és kinyitottak, nem volt egy ok sem, amiért bekapcsolják.
Ez a minta ismétlődik. Az autónál sokan az infrastruktúrától és a régi mesterségek eltűnésétől féltek. Az internetnél sok vállalkozó évekig nem értette, mire lesz jó neki. A bankszektori infosec bevezetésnél 2007-ben az emberek egy részének az volt az első reakciója: „ez csak bürokratikus kényszer."
A technológia ilyenkor nem azért nem terjed, mert nincs haszna. Hanem mert nincs, aki érthetően lefordítja a mindennapi munkára.
Igen, bizonyos feladatokat el fog venni. Ezt kár tagadni.
Ahogy az autó visszaszorított sok, lovas közlekedéshez kapcsolódó munkát. Ahogy a számítógép átalakította az adminisztrációt. Ahogy az internet átalakította az értékesítést és az ügyfélszolgálatot.
De a kérdés soha nem csak az, hogy mit vesz el a technológia. Hanem az is, hogy milyen új működést és új lehetőségeket hoz létre.
A World Economic Forum 2025-ös Future of Jobs anyaga szerint a munkáltatók 77%-a tervez dolgozói átképzést, miközben 41% munkaerő-csökkentéssel is számol ott, ahol az AI automatizálni tud bizonyos feladatokat. Ez pontosan mutatja a kettősséget: az AI egyszerre jelent kockázatot és fejlesztési kényszert.
A félelmet nem lehet kommunikációs plakáttal megszüntetni. Csökkenteni úgy lehet, ha az ember megérti: mi történik, mire használhatja az eszközt biztonságosan, hol van a felelőssége, és hogyan válik értékesebbé a munkája az új környezetben.
Nem egyetlen nagy oktatással kezdeném. Hanem fokozatos, vezetett folyamattal.
5. Rendszeres, rövid tanulási ritmus. Nem évente egyszer AI-nap. Hanem kéthetente 20-30 perc. Egy téma, egy példa, egy gyakorlat. Így lesz az AI-ból lassan nem külön program, hanem munkakultúra.
Egy cégben nem kell mindenkiből prompt engineert csinálni. Nem kell mindenkinek modelleket értenie, és nem kell mindenkinek ugyanolyan mélységben használnia az AI-t.
A cél az, hogy mindenki értse a saját szintjén: mire jó, mire veszélyes, hol segít, hol kell óvatosnak lenni. Az OECD AI-elvei is az emberközpontú, átlátható, felelős AI-használatot hangsúlyozzák. Munkahelyi környezetben ez azt jelenti: az AI emberek döntéseibe, folyamataiba és felelősségi rendszereibe épül be, nem helyettük gondolkodik.
Ezért az AI-bevezetés nem csak technikai kérdés. Hanem vezetési, kommunikációs és bizalmi kérdés is.
Visszatérve a történet elejére.
Az a munkatárs, aki karba tett kézzel jelezte, hogy őt ez az egész nem érdekli, a projekt során már nem kívülállóként volt jelen.
Bevonódott. Nem azért, mert ráerőltettem az anyagot. Hanem azért, mert sikerült kapcsolatot nyitni vele: kérdésekkel, nézőpontváltással, a saját szakmai intelligenciájának tiszteletben tartásával.
A képzés végén visszajelzést adott. Elismerte, hogy nem akart ott lenni, mégis úgy telt a nap, hogy bevonódott.
Ez az a tapasztalat, amit azóta is viszek magammal.
Egy szervezeti bevezetés nem attól működik, hogy mindenki az első percben lelkes. Hanem attól, hogy az ellenállást nem ellenségként kezeljük, hanem információként. Az ellenállás jelez valamit: félelmet, korábbi rossz tapasztalatot, bizalmatlanságot, vagy egyszerűen azt, hogy az ember még nem látja a saját hasznát.
A vezető dolga nem az, hogy ezt letörje. Hanem az, hogy megértse és átvezesse.
Ha AI-t szeretnél bevezetni a csapatodban, nem kell hozzá vállalati szintű döntés vagy nagy IT-projekt. Elég, ha ma elkezdesz három dolgot.
Először nézz körül. Kérdezd meg a munkatársaidat, hogy ki használ már valamilyen AI-eszközt, akár magánemberként is. Ne büntető jelleggel, hanem kíváncsian. A válaszokból kiderül, hol tart a csapatod.
Aztán jelölj ki egy kis feladatot. Egyetlen ismétlődő, időrabló munkát, amit a csapatod rendszeresen csinál. Egy sablon, egy összefoglaló, egy belső jelentés. Próbáljátok meg AI-val elvégezni, és nézzétek meg, mit hoz.
Végül beszéljétek meg nyíltan. Mi ment, mi nem, hol volt hasznos, hol kellett emberi beavatkozás. Ez az első 30 perces megbeszélés többet ér, mint egy egész napos kötelező oktatás.
És keress egy agilis munkatársat. Szinte minden csapatban van valaki, akinek természetes affinitása van az új technológiákhoz, aki kísérletezik, kérdez, és nem fél kipróbálni valamit. Adj neki időt és erőforrást, és tedd meg belső projektgazdának. Ne az IT-s legyen, hanem az, aki ismeri a csapat mindennapi munkáját.
Ez nem új ötlet. A nemzetközi gyakorlatban ezt "AI Champion" vagy "Change Agent" modellnek hívják. A Microsoft belső AI-bevezetési programjában például minden üzletágban kijelöltek egy-egy belső bajnokot, aki nem oktató volt, hanem híd: ismerte a csapat nyelvét, a munkafolyamatokat, és hitelesen tudott segíteni a kollégáknak. A Harvard Business Review 2024-es elemzése szintén azt találta, hogy a sikeres vállalati AI-bevezetések mögött szinte mindig van egy belső szponzor, aki nem a hierarchia tetejéről, hanem a csapat szintjéről hajtja a változást.
Nem kell egyszerre mindent megoldani. Elég elkezdeni, és mellé állítani valakit, aki viszi előre.
Ma nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy cég használ-e AI-t.
Hanem az, hogy hogyan vezeti be.
Félelemmel? Divathullámként? Kötelező körlevélként?
Vagy érthető, gyakorlati, emberközpontú tanulási folyamatként?
Ha az AI-t csak ráengedjük a szervezetre, abból káosz lesz: lesz, aki titokban használja, lesz, aki rosszul, lesz, aki bizalmas adatokat másol be, és lesz, aki teljesen elutasítja.
Ha viszont vezetetten és fokozatosan visszük be, akkor az AI nem fenyegetésként jelenik meg, hanem képességnövelő eszközként. Nem mindenkinek ugyanúgy, nem mindenkinek ugyanabban a tempóban. De lépésről lépésre.
A karba tett kéztől az együttműködésig nem egy technológiai út vezet.
Hanem egy kommunikációs út.
Ha elakadtál az AI bevezetésénél, vagy csak még nem tudod, hol kezdd, szívesen segítek. Megtalálsz a digitalistranszformacio.hu oldalon.
Zsigmond László közgazdász, Digitalizáció és AI-tanácsadó. KKV-k digitális transzformációjával és AI-bevezetéssel foglalkozik. digitalistranszformacio.hu
McKinsey and Company: Superagency in the Workplace: Empowering People to Unlock AI's Full Potential at Work. 2025. január. https://www.mckinsey.com/capabilities/tech-and-ai/our-insights/superagency-in-the-workplace-empowering-people-to-unlock-ais-full-potential-at-work
Pew Research Center: U.S. Workers Are More Worried Than Hopeful About Future AI Use in the Workplace. 2025. február 25. https://www.pewresearch.org/social-trends/2025/02/25/u-s-workers-are-more-worried-than-hopeful-about-future-ai-use-in-the-workplace/
World Economic Forum: Future of Jobs Report 2025. 2025. január. https://www.weforum.org/publications/the-future-of-jobs-report-2025/
OECD: OECD Principles on AI. 2019, frissítve 2024. https://oecd.ai/en/ai-principles
Hasonló cikkek
2007-ben egy ügyfelem monitorát hímzett szöttessel takarták le. Mellette francia kockás füzetben vezették a napi működést. Ma ugyanezt látom az AI-nál: megvan az eszköz, de nincs meg a fordítás. Ez a cikk megmutatja, hogyan vezess be AI-t egy ellenálló szervezetben.
Zsigmond László 2026.02.20 # AI Chatbot Olvasási idő: 6perc Hallottad már: "vezess be chatbotot, és megspórolod az ügyfélszolgálatod felét." De mit jelent ez számodra konkrét forintokban, valós munkaórában? Ebben a cikkben nem technológiát magyarázunk, hanem üzleti...
Egyetlen rossz helyre bemásolt mondat elég ahhoz, hogy üzleti titok, ügyféladat vagy belső stratégia kikerüljön a kontrollod alól – úgy, hogy közben senki nem „hackelt meg” téged.
Az AI ma egyszerre versenyelőny és kockázati tényező. A különbséget nem a technológia adja, hanem az, hogy van-e keret, szabály és technikai védőkorlát.
0 hozzászólás